Az étel tartósítása mindig is nagy kihívást jelentett az emberek számára. Mielőtt a modern hűtőgépek és mélyhűtők megjelentek volna, őseink különféle módszereket és eszközöket használtak arra, hogy a húsokat hosszabb ideig frissen tartsák.
A füstölt húsok tárolására szolgált a lésza. A zsúptető alatt a padláson vagy a kamrában a gerendáról lógott, vesszőfonatos, szellős, mégis zárt volt, védelmet nyújtott a macskák és a rágcsálók ellen is.
Szerkezetét két keretszerkezet alkotja, melyet fűzvesszőből készült fonat köt össze. A keretek csapoltak, durván megmunkált tölgyfák, tetejükre fenyőfából készült trapéz alakú magasítást helyeztek. A hátsó keretelem zárt, mint az ácsolt bútorokon: sarokoszlopai nútjába bárdolt fenyődeszka illeszkedik. Az első keretelem kovácsolt vasalaton forduló, tölgy deszkalappal záródik. A két keretet a fonás köti össze, melynek vázát fúrt lukakba illeszkedő, elölről beékelt természetes ágak adják.
A képen látható hústartó 1967-ben, a Vasi Múzeumfalu Nemeskoltai házának bontásakor került a gyűjteménybe.
Sok helyen használták a földbe ásott hűtőtárolót is. A húsokat húsos hordókba vagy különféle edényekbe helyezték, majd ezeket a tárgyakat a földbe ásták. A föld hőszigetelő képessége természetes módon csökkentette a húsok hőmérsékletét, így lassítva a romlási folyamatokat. Az ilyen tárolókat gyakran kaviccsal, homokkal vagy akár vízzel is körül töltötték, hogy még tovább fokozzák a hűtőhatást. Sót vagy füstölést is alkalmaztak, együtt használták ezeket a módszereket, hogy a hús minél tovább fogyasztható maradjon. Ma, amikor a hűtés és tartósítás eltávolodott a természetességtől, érdemes időnként visszatekinteni ezekre a régi, de praktikus megoldásokra, inspirációt is adhatnak.
Forrás, kép, bővebb infók a Savaria Múzeum blogján, itt: https://savariamuseum.blog.hu/2020/04/06/igy_tartalekoltak_dedszuleink
